2009 február elején hoztak be hozzánk egy cicát. A gazik elmondása szerint a kedvencük aznap reggel kezdett hányni, és a nap folyamán (a vizit délután 4 órakor volt) több alkalommal is hányt. A részletes belgyógyászati fizikális vizsgálat után közöltem a gazdikkal, hogy az enyhén gyulladásban lévő beleken kívül nem találtam semmi egyértelmű jelét a hányásnak. Ekkor vázoltam nekik a differenciál diagnózisokat, vagyis, hogy milyen esetekben találkozhatunk hányással.
Elsőnek a szőrgolyó pangását a gyomorban említettem, amihez az is passzolt, hogy a cica pár napja intenzívebben hullajtotta a szőrét. Egyéb lehetőségként a hasnyálmirigy gyulladást, táplálék okozta bélgyulladást, valamint a bélelzáródást mondtam, bár mint akkor is említettem a macskák esetében a bélelzárodás lehetősége és gyakorisága jóval elmarad a kutyáknál tapasztaltaknál. Ennek az az oka, hogy sajnos a kuyták sokkal kevésbé válogatják meg, hogy egyáltalán mit vesznek a szájukba, és emiatt előfordul, hogy egy, a környezetükben lévő apró tárgyat – pl.: gumilabda, gumisün, rongyszőnyegdarabka – lenyelnek, és az elakad a vékonybélben.
A differenciál diagnozisok kizárásához röntgen felvételek készítését javasoltam. Ezzel azonosítani tudjuk, ha pl.: a túlzott szőrfelhalmozódás miatt történt gyomoríritáció miatt, vagy – és még mindig kétkedve, bár valahogy a háttérben megbújva, hisz a kórelőzmény felvételekor kierült, hogy sajnos csontot is evett a cica – az esetleges bélcsatorna elzáródás okozta, valamint az esetleges hasnyálmirigy gyulladás végett hány az állat. Itt kell megemlítenem, hogy a bélelzáródás un. akut hasi katasztrófa (ilyen még a gyomorcsavar is, ami egy formája a bélelzáródásnak), tehát a lehető leghamarabb végzétt műtéti beavatkozás nélkül az állat hamarosan elpusztulna.
Megcsináltuk az első RTG felvételt (ez még kontrasztanyag etetése nélkül). Ezen látszott a gyomor magasságában egy árnyékot adó képlet, ami akár egy csontdarab is lehettet. Ekkor döntöttem úgy, hogy csináljunk kontrasztos felvételt is a kontraszt beadásától számított 10. és 30. percben. Az első kontrasztos felvételen már gyanús volt, hogy a kontrasztanyag egy igen markáns stoppot mutatott, ami a a második felvételen is megmaradt. Ekkor kellet meghoznunk a döntést, a cicát itt és most műteni kell, vagy sajnos a legrosszabra kell számítanunk.
A műtét kb. másfél óráig tartott. A beavatkozás során egy 1,5×1,5 cm-es gumidarabkát távolítottunk el a cicából. Hála a tulajdonosok gyors reagálásának a cica még nem volt olyan általános álapotban, hogy tartanunk kellet volna az altatás esetleges súlyos következményeitől, valamint a korai beavatkozási lehetőségnek köszönhetően egy egyszerűbb műtéti technikával sikerült eltávolítani a gondot okozó – mint később kiderült – cicajáték gumivéget.
Másnap a kontrollvizsgálat során a gazdik az állat javuló állapotáról számoltak be. Harmadnapon pedig már magától evett és ivott a cica és egyértelműen a gyógyulás útjára lépett.
Dr. Domán Gábor